Thingie-blog

Jó ideje nem frissítettem és mivel nem fogok ráérni nem is fogok, úgy hogy most nem is írok nektek, hanem videó ajánlót csinálok, amivel tovább le tudjátok kötni magatokat, mint az írásaimmal.

Az első: Zero-Punctuation
http://www.escapistmagazine.com/videos/view/zero-punctuation

Ez a sorozat videójátékokat mutat be nem éppen szokványos módon. Angol tudás nagyon kell hozzá.

Második: Team Fortress 2 Meet The ....
www.youtube.com/user/valve

Gondolom ezeket már mindenki ismeri, de azért érdemes megnézni.

És végül valami olyan, amire, ha rákap valami hosszú órákra le tudja kötni ezeknek a nézegetése:

http://www.explosm.net/comics/1693/

Ez egy csodálatos együttes! De mielőtt beléjük merülnék (höhö) mesélek a zenéről, amit játszanak. A pontos megnevezése Psychobilly. Mi is ez? Mondhatni a Rock n' Roll-nak egy alfaja, vannak durvább és lágyabb együttesek, de a lényeg, hogy könnyedés felismerheted benne a klasszikus R n' R ritmust. Na most, hogy ezen túl vagyunk, a bandáról. + Érdemes tudni, hogy jóval "túlvilágibb" és "sötétebb", mint a jó öreg Elvis zenéje.

Ők a lágyabb stílust játszák, de tagadhatatlanul psychobilly a sötét témájú dalok és szövegek miatt (is). Az énekes nagyon jó hangja van, tökéletesen illik ehhez a stílushoz és a gitáron is jól játszik. Igaz, nem valami bonyolult dalok, de éneklés közben nem könnyű eljátszani. Meg ugye ott a basszeros bácsi. Itt meg kell említeni, hogy tényleg halani, ammit játszik, na vajon miért? Igen! Mert nem basszusgitáron játszik, hanem nagybőgőn. És tényleg hallható a basszus üteme, és nem csak azt hallod, hogy: bűűűűűűűűű
És ott a dobos, akiről nem tudok semmit se kiemelni, de érdemes tudni, hogy a dobosnak szokott a legnehezebb dolga lenni. Valószínűleg most is az, nem tudom, dobolni nem tudok :D .

És most a felállás:
Stu Arkoff - Gitár, vokál
Azzy T - Dob
Captain Reckless - Nagybőgő, mellékvokál

És most, hogy így mindent elmodntam, jól megosztom veletek ezt:
http://www.myspace.com/zombieghosttrain

Vannak fent dalok és egy búcsúzás, ugyanis a ZGT végleg visszatért a sírba. R.I.P!

Van már vagy kemény 2 (3?) napos a blog, de már most teljesen átalakítom. Miért? Mert rájöttem, hogy nem tudok minden nap (2 nap, 3 nap, 4 nap...) értékeléseket írni játékokról, a konzol háború ennyire nem érdekes a számítástechnika, pedig nem is érdekel. Meg, ugye megtaláltam a téma átállítása gombot is. Szóval ezentúl már rakok mindenféle dolgot, erre alapozva neveztem át. (A dolog angolul thing, a thingie, pedig egyfajta becézés. Szerintem vicces.)

Estére felrakok, valami érdemleges frissítést. Mondjuk Pontban 20.00-kor.

Data:
Név: Assassin's Creed
Típus: AKCIÓ/kaland
Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: -||-
Kiadás éve: 2007
Platformok: Xbox 360, PlayStation 3, Személyi Számítógép
Min toltam: Xbox 360
 

Szóval most így a nyitó post után írok is egy értékelést a Szénakazalbaugrás-szimulátor című játékból, melyet egyesek Assassin's Creed-ként ismernek.

Az elején le kell szögezni, hogy a legtöbb ember által legnagyobb negatívumnak tartott dolog entgem egyáltalán nem ért utol. Mi is ez? Az unalom, akárhol nézek utána valaki biztos megemlíti, hogy beleunt. Előfordul az ilyen, de szerencsére velem nem történt meg így igazi élményben volt részem. És most nézzük át a negatív és pozitív dolgokat, jól.

De mostan egy kis történet, mert az mindig jó! Szóval 1191(?)-ben játszódik a játék nagy része. Nem, csak hülyültem. 2010 környékén egy Desmond nevű pasast alakítunk, akit elrabol egy gonosz cég. Az indítékuk valami ilyesmi lehet:
"-Te itt ez a csávó, Desmond Milesnak hívják. Tiszta assassin név.
-Jah, hozzátok, be Animusba!
-Oks!"
Szóval miután behoztak az Animusba, ami egy olyan gép, ami a génekben elraktározott emlékekbe való betekintést könnyíti meg. Ezért van az, hogy 2010 környéke helyett 1191 környékén játszunk, mert ez a név, hogy Desmond Miles, nagyon hasonlít az Altaïr Ibn-La'Ahad-ra. Nem? DE! Most többet ne, mert az olyan gonosz spoileres.

"Először a rosszat!"- mondják mindig a hülye amerikai filmekben, hát én miért ne mondanám? A legnagyobb rossz az önismétlő küldetések. Most komolyan, kinek van kedve hatmilliomodszorra is kihallgatni embereket, meg kilopni a zsebükből a leveleket, vagy összeverni a prédikálókat, netán zászlót gyűjteni Hashasin tárainknak? Rajtam kívül...
Szóval igen, ez tényleg lehangoló tud lenni, de, ha ezen túlteszi magát az ember már sima ügy az egész. Mi rossz még? Az önismétlő mellék küldetések! Megmenti az ártatlan embereket a városőröktől és újra meg újra végighallgatni a hálálkodásukat valami hihetetlen erőfeszítés. Vagy néhány toronytetőre feljutni már-már a lehetetlenség határát súrolja. DE, ha ezen is túltettük magunkat, akkor a következővel nem lehet gond. Nincs felirat. Így jártatok. Tanuljatok angolul.

End zö gud bicc - így szépen angolosan, (majdnem) kiejtés szerint leírva. Hangulat, emberek hangulat! Óóó, miket beszélek (írok, höhö) HANGULAT. Az nagyon ott van a toppon. Bele tudod élni, magad, hogy most te egy gonosz hashashin vagy és, hogy te most a mindenkit jól leorgyilkolsz. Feltehetőleg, azért mert hányatott gyermekkorod volt/van, mert nem is gonoszt alakítasz. Meg nem is gyilkolsz le mindenkit. Szóval a hangulat megvan na. A grafika még megér egy misét is szinte. Már mindjárt két éves, de még mindig gyönyörűnek számít, és az effektek is gyönyörűek. Meg a loading képernyő is jó B) . Beszéljünk (írjunk, höhö) a hangokról. Az effektek nagyon ott vannak, pont, ahogy a szinkron és végülis ezzel ki jár a legjobban? Hát persze, hogy az átlag gamer!
Valamint, sok kritikát hallottam valamiről, ami szerintem a játék egyik legjobb része. Találgassatok. Ne is menjetek tovább, amíg nincs legalább három ötletetek.

Meg van a három? Nincs mi?

Tudom, hogy még mindig nincs, de, ha eddig nem találtál ki, ezután se fogsz, szóval a megfejtés a harcrendszer. Rég láttam ilyen jól működő, "easy to learn, hard to master"  rendszert. A végére, igaz nagyon nehéz lesz, de, ha már megvolt a "hard to master" rész már nem sok gondod lesz. De, akkor már az irányításról is beszéljünk, ami úgy szintén frene-fantasztikus! Lenne, ha az lenne. Nincs vele semmi baj, bőven jó csak néha nem elég pontos. Ez főleg az ugrálós részeken látszik, mert hiába egyszerű és kézreálló az irányítás, ha véletlenül pont a létra melletti falnak mész neki, mert nem volt elég pontos, de ezt el lehet nézni. Főleg mivel kaszabolni jobb, mint futni. Meg, hogy lehet ezt a jó öreg, billentyűzet-egér kombóval játszani?

Most a végére, pedig egy már-már szabvány PRŐ-KONTRA és az elmaradhatatlan pontozás(, mert a százalék olyan snassz).

PRŐ:
-Grafika
-Hangok
-Történet, hangualt, világ
-Harcrendszer

KONTRA:
-Monotonitás
-Ismétlődés
-Még egy szinoníma a fentiekre

Grafika: 10/10
Hang: 10/10
Játékélmény: 9/10
Irányíthatóság: 9/10

Összesen: 9,5/10
 

Miről is fog szólni a blog? Igen! Pont ugyanarról, amiről a többi ugyanevvel foglalkozó blog.
Felmerül a kérdés, akkor miért csinálom? A válasz, pedig egyszerű, miért ne? Szóval megpróbálom értelmes dolgokkal megtűzdelni a blogot. Majd meglátjuk milyen lesz.